A halálvonat


1993. február 27. 15 óra 48 perc.

A boszniai Štrpci településen váratlanul megáll a Belgrádból Bárba tartó 671. járatszámú Lovćen nevét viselő gyorsvonat. A vonaton utazók többnyire a munkahelyükről vagy a munkahelyükre utazó munkások, akik mindennap megteszik ezt az útvonalat. A vasútvonal Szerbián halad, de egy rövid – 9 878 m-es szakaszon – Bosznia és Hercegovinán megy keresztül. Itt a Štrpci nevű kis faluban a vonat soha nem áll meg. Ma viszont igen! Ez feltűnik az utasoknak más, furcsa történésekkel együtt: egyrészt az, hogy a vonat Belgrádból, a negyedik vágányról 10 óra helyett egy órával később indul, másrészt pedig az, hogy a szerelvény körül és a vagonokban felfegyverkezett rendőrök és terepruhás civilek tartózkodnak. Az utasok kérdésükre azt a választ kapják, hogy azért vannak itt az egyenruhások, mert feketézőket akarnak lebuktatni. A vonat elindul... Ignjatović Srećko kalauz, két munkatársával együtt, rendőrök kíséretében, mindenkitől elkéri a menetjegyét és a személyi igazolványát és nem szerb nemzetiségűek neveit ráírja a vonatjegyikre.


A folytatás innen letölthető